Dr. Csajbók Éva a családjában sok inspiráló szakmai példát látott: édesapja elhivatott sebészorvos volt, édesanyja biológiát tanított egy általános iskolában, a nagymama pedig dietetikusként dolgozott. „Nehéz megmondani, mikor fogalmazódik meg az emberben a mások segítése melletti elköteleződés, de én már egészen kicsi gyerekként éreztem, hogy szeretnék jót tenni másokkal.” Endokrinológusként változatos problémákkal találkozik, de mégis van egy terület, amely különösen fontossá vált számára az évek során: „Fiatalabb koromban sokat utaztam – és most is igyekszem, ha van rá lehetőségem –, és egyértelművé vált számomra, hogy az elhízás hamarosan komoly probléma lesz világszerte, így hazánkban is. Ma Magyarország felnőtt lakosságának közel hetven százaléka túlsúllyal él.

A kóros zsírfelszaporodás az emberi testben számos következménnyel járhat, úgymint 2-es-típusú cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek fokozott rizikója, ízületi panaszok, köszvény, de a fiatalabb korcsoportban nagy gondot jelentenek a hormonális következmények és a termékenységi zavar. Az utóbbi időben több publikáció jelent meg arról is, hogy a túlsúllyal élők körében gyakoribbak a daganatos betegségek. Az elhízás tehát komplex probléma, nem csupán »szépséghiba«. Munkám során fontosnak tartom az edukációt, azt, hogy a betegeim értsék, mi és miért történik a testükben, hogyan tudnának azon változtatni, és annak milyenhatása lenne. Úgy gondolom, az internet világában fellelhető, sokszor ellenőrizetlen forrásokból ránk zúduló információtömegben a betegek »tévelyegnek«, és gyakran kétségbeesnek az »öndiagnózistól«. Ám ha valakinek korrekt ismerete van, akkor valószínűleg jobban fog tudni felelősséget vállalni az egészségéért, és kezelni a már kialakult problémát.”

Dr. Csajbók Éva úgy látja, a tudatosítás a gyermekeknél lenne a legfontosabb, jó volna edukációs programokat tartani az obezitással kapcsolatban az iskolákban, vagy létrehozni úgynevezett „élettanplatformokat”, ahol egészségtudatosságot és élettani ismereteket tudnának elsajátítani a diákok.

Számára a legfontosabb az, hogy az emberek megértsék, azegészségük érték, és tenni kell azért, hogy minél tovább megőrizzék. Tartja magát egy tévhit, miszerint a túlsúly a jólét jele. Évtizedekkel ezelőtt Amerikában klubokat alapítottak a túlsúllyal élő férfiak, és ünnepelték a tényt, hogy elég tehetősek ahhoz, hogy sokkal több élelmiszert vásároljanak és fogyasszanak, mint amennyire szükségük van. A belgyógyász úgy véli, érdemes lenne átgondolni és elfogadni, hogy a jólét nem egyenlő a jólléttel.

Az egészségben töltött életévek száma sajnos drasztikusan csökken csupán a túlsúly tényétől akkor is, ha még nem alakult ki társbetegség.

A doktornő hosszú távú partner kapcsolatot alakít ki a pácienseivel, amelyben nagyonfontos szerepet kap az egymás iránti bizalom, a megértés és az emberség. Vallja, hogy a szakmai alázat kulcsfontosságú a gyógyításban. „A túlsúly kezelése hosszú távú bizalmat és együttműködést igényel az orvos, a dietetikus, a mozgásterapeuta, a beteg és a családja részéről. Fontos, hogy legyen egy egész csapat, amely hajlandó időt és energiát fektetni abba, hogy az evés körül kialakult káros szokásokat fel lehessen számolni. Ma már nagy gondot jelentenek az evészavarok is, melyek feltárásához és kezeléséhez pszichológus segítsé-
gét is igénybe kell vennünk. Véleményem szerint a legfontosabb a tudatosságra és a mértékletességre való törekvés lenne életvezetésünk során. Fontos, hogy értsük, mi történik velünk, és az életünk minden területén gyakoroljunk mértékletességet. Legyen az egészségünk érték mindenkor, talán ez a legfontosabb.”